Igaz, hogy Gergő valóságos kőszikla, egy kicsi zen mester, a nyugodt erő, ám ennek ára is van: sajnos rágja a körmét.
Geri, ne rágd! - mondom ezredszer, mire mormog valamit, de nem értem, mit, mivel a kezével továbbra is tele a szája... és csak rágja ... és rágja... és rágja a körmét.
Elfojt valamit, egyértelmű.
Gerikém, de miért rágod a körmödet?, kérdezem kétségbeesve.
Mire egy rövid pillanatra kiveszi a kezét a szájából és válaszol: Mert unom a banánt!
