Tegnap majális. A srácok kisvonatoznak, lufit eregetnek, ugrálóváraznak, amíg lehet, utána irány a Duna-part, a Csurgó, ahol sült hal és tzatziki a menü, majd jégkrém.Tikkasztó a napsütés, de ott a Duna, a hajók keltette hatalmas hullámokkal.
Nekem halászlé jutott, előtte meg bajor szűretlen sör, házi jellegű... szóval mentségemül ez szolgál, meg talán az a fene nagy meleg, hogy amikor kettesben maradok Marcival, aki éppen a hallal birkózik, felteszem neki a lehető legsablonos, legócskább kérdést, amit egy apa a fiának feltehet:
- Mondd, Marci, tudod, meg szokták ezt kérdezni ilyen korban... szóval gondolkoztál már arról, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Mire rám néz, és ezt mondja:
. És te apa, gondolkoztál már azon, hogy élünk vagy álmodunk? - Itt furcsán elmosolyodott. - Mert hogy élünk, az olyan fura, nem?
