- Aaaarrrrggghhh!
- Úristen, mi volt ez? Marci, mit csinálsz? Mi vagy?
- Vadmacska! Aaaarrrggggghhhh - és vonaglik a földön tovább.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁRRRRRGGGGG! - ha lehet, még hangosabban.
- És te Roli?
- Oroszlán. ÁÁÁÁÁÁRRRRRRGGGGGHHHH. - még és még hangosabban, kezében pisztolyt lóbálva.
Oroszlán pisztollyal. Még sose láttam ilyen félelmeteset.
- Félek, félek - szalad Geri hozzám. Az oroszlán és a vadmacska szorosan a nyomában.
- És te Geri, te Nagy Vadász, mi vagy?
- Bebe.
- Medve?
- Nem. Bebe.
- ÁÁÁÁÁÁRRRRRGGGGGHHHH - ordít az oroszlán és a vadmacska, és megpróbálják kitépni Gerit a kezemből.
- Juj, félek, félek - sikítja a Nagy Vadász, közben kacag. Aztán rájuk ugrik.
A vadmacska fetreng (és ordít), az oroszlán pisztolyt lóbál (és ordít), a Nagy Vadász-Bebe sikít.
Amúgy normálisak vagyunk, próbálom mondani, de úgysem hallják. Kristóf, a Marcival egykorú kisfiú félve öltözik, bocsánatkérően néz körbe, miközben veszi a kabátját-sapkáját, és óvatosan kioson az ajtón.
- ÁÁÁÁÁÁRRRRRGGGGGGHHHHH! - kezdődik elölről, amíg haza nem indulunk.
