A szivárványcsiga egy újonnan felfedezett állat, bár valószínűleg már több milliád éve kifejlődött.

Különös ismertetőjele házának cikkelyesen változó színe, mégis nagyon nehéz észrevenni, még nehezebb megörökíteni.

Bár létét régóta sejtik, mégis a legismertebb tudósok egész hada hiába próbálkozott a lefényképezésével, lefilmezésével, pedig még vacsorameghívót is küldtek neki.

Szerencsére akadt valaki, Marci, aki papírt és ceruzát ragadva lerajzolta nekünk ezt a rejtelmes állatot.

Ennek a különleges csigafajtának ugyanis lételeme a rejtőzködés.

Miközben a legtöbb csiga eső után jön élő, és ilyenkor nyálkázzák össze lelkesen az aszfaltot, a szivárványcsiga csakis akkor jelenik meg, ha egyszerre esik az eső és süt a nap. Az ilyenkor megjelenő szivárvány lábánál bújik elő a földből, majd a végigmászva e pompás természeti jelenségen, a híd tulsó oldalán keres magának bárt... vagy párt.

Régebben még gyakran előfordul a 80-as évek diszkóiban is, de a divat megváltozásával kikopott a tánctermekből.

Táplálkozása is egészen különleges, ugyanis fényevő.

A nagyobb fotonlakomát pedig előszeretettel öblíti le harmatcseppekkel, illetve 12 évesnél idősebb ír whiskyvel.

Ha megijesztik, visszaijeszt.

Előfordul, hogy a szivárványon haladva néha mellélép, vagy eltűnik alóla a híd, ilyenkor, csakúgy mint más tárgyak, a gravitáció hatására lepotyog, ekkor beszélünk csigaesőről. Bár ez igen ritka.