Az egész olyan volt, mint egy Woody Allen-filmrészlet.
Vasárnap ebéd után vagyunk, amikor Apa a nappaliban győzködi Rolinak, hogy írja már meg a házit. Gergő persze folyamatosan beledumál valamit, valami vicceset, mint ahogy mindig, és ez az, amit Anya nem bír tovább hallgatni.
Anya: Tudod, Gerikém, amióta megtanultam, hogy nem kell belebeszélni mások beszélgetésébe, azóta sokkal jobban érzem magam.
Gergő: Akkor miért beszélsz bele?
Anya meghökken: De hát én nem beszélek.
Gergő vigyorog: De igen. Merthogy Apa és Roli beszélgettek, amibe én belebeszéltem, mire te belebeszéltél EBBE.
Game, set, match.
