Apa három fiúgyermeke

Döbbenet.

Sikerült Marciról és a Nesteáról egy természetes képet csinálni Gödöllőn.

A Nestea persze pont úgy viselkedett, ahogy általában szokott - állt egy helyben, tartotta magát, amíg csak lehet.

Marci neveléséről csak annyit tudnék halkan és illedelmesen megjegyezni, amit Micimackó mondott, amikor beszorult Nyuszi odújának bejáratába: Segítség! és még egyszer: Segítség!

A hétvége termése: Kis híján kiszúrta egy gyerek szemét bottal a Duna parton. Összeszídva, Rágördült Gerire az ugrálóvárral. Megtépve.  Kirántotta Roli lábát a kádban. Kizavarva.

Egyéb csínyekről, eh, apróságok, tíz ősz hajszál darabja, ne is beszéljünk.

Az Árkádban anyjától követeli a bankkártyáját (ötévesen), hogy megvehesse magának a kinézett vonatot (amilyenből már van vagy tíz neki). Cserébe hajlandó lemondani az sajátmaga által névnapjára vízionált Lego repülőről.

Nevelési terv: Veszek egy Monopolyt (kinéztem a Spongyabobosat Bikinifenéken), és megmondom neki, ha bármikor legyőz benne, kap zsebpénzt, de addig csitt legyen! 

Amúgy persze egy angyal. Vagyis...

 ... tényleg?

Marci, itt, balra, a képen, sikeresen elkolbászolt az áruházban az anyja mellől.

Szerencsére nem esett pánikba. Bátran odament egy eladóhoz, aki aztán elkísérte az ügyfélszolgálatra, ahol bemondták, hogy Marcell Soma anyukáját (aki közben kisebb rémülettel szintén a hangosbemondóhoz igyekezett, hogy bemondassa az elveszést) várja a hangosbemondónál.

Állítólag igazi hősként viselkedett, nem sírt, csak kicsit volt megszeppent.

Ezért dicséret illeti, és egy nagy maflás, mert már megint nem figyelt ránk, azért kóborolt el a játékosztályról a DVD-k irányába, mert nem hallotta meg, amit megbeszéltek.

Úgy látszik, kezd komolyodni a fiatalúr, már nem vonyít akkor sem, ha vérzik az orra.

Persze ennek ellentmond, hogy ma reggel mindhárman átlátszó vödörrel a fejükön szaladgáltak a nagyszobában, de majd kinövik. (Videó van róla, ha nagyobbak lesznek, tudom majd zsarolni őket kisebb összegű életjáradékért.)

Geri komor :(

Geri vidám :)

A címben szereplő kifejezést sokszor hallottam tőle, de bevallom, soha nem értettem.

Egészen a tegnapi napig.

Roli egyre tisztábban beszél, egyre jobban artikulál, így egyre érthetőbb a beszéde,  héliumszívott hangjától függetlenül, így az em'ikke onani lassan átváltozott, és este, amikor néztük a Pinocchiót, és mondtam neki, hogy Pinocchio, és megint elhangzott az ominózus mondat tőle, így: em ikke monani: Pinokkkikó, akkor rájöttem, hogy a fiam egy logopédus, egy tanító szellem, aki mindig lelkesen kijavította, amit mondtam neki.

Nem így kell mondani, ezt közölte már velem számtalanszor, de nekem fel sem tűnt, mert nem értettem, hanem csak mondtam a magamét, így végül Roli tanult meg beszélni tőlem, és nem fordítva.

Geri, a nyugodt erő.

 Ő a legkisebb, a legnyugodtabb, a legkiegyensúlyozottabb, a legaranyosabb és a legmakacsabb.

Na, ha valamit ő a fejébe vesz, akkor az tényleg úgy van, ott nincs mese. Ha neki anya kell, akkor anya kell. Ha egy egész szelet párizsi,, akkor egész szelet legyen, különben baj lesz.

Kis tömzsi gyerek, a legerősebb a háromból. Simán, nevetve lebirkózza Marcit.

A ritmusérzéke fenomenális, úgy táncol, mint egy profi, külön figurái vannak, például a 360 fokos megpördülés, majd térdrezuhanás egészen elképesztő.

Alaptulajdonsága a megfontoltság: előbb megfigyel, elemez, értékel, és csak utána vág bele a dolgokba. Megvárja, amíg Roli összetöri magát párszor, és csak utána kezdi, óvatosan, utánozni.

A járást is így sajátította el. Roli már rég botladozott, amikor Geri még mindig csak négykézláb mászkált, illetve a földön ülve, hüvelykujját a szájában cumizva, figyelte, mi is ez a kétlábas mutatvány.

A három gyerek közül egyedül neki van kedvenc plüsse: egy nyuszi, amit, akár Róbert Gida Micimackót, mindenhová magával vonszol. Este lefekvéskor puszit ad neki.

Eddig azt hittem, hogy ő a leganyásabb, de kiderült, hogy nem, mivel arra a kérdésre, hogy te vagy anya Gerije?, azt felelte, hogy nem, ő Marci Gerije. Persze valószínű, hogy viccelt, mivel neki van a legjobb humorérzéke is. Komoly arccal tud ilyenek mondani, aztán figyeli a hatást. Csak a szeme huncut csillogása mutatja, hogy ez most poén.

A gömbérzéke is a legjobb, vele lehet a legjobban focizni, magától hozza a labdát, pontosan rúgja, nekem, és nekifut, és újra és újra próbálja, mivel ő a legkitartóbb is. 

Szóval ő a legGeribb. 

 Ő Roli. A két lábon járó életveszély.

A hangja, állítólag olyan, mint egy rajzfilmfigurának. És ezen a hangon egyfolytában képes beszélni.

Nagyon határozott figura és simán átmegy a falon is, ha valamit a fejébe vesz.

A Szelídi tónál kis híján a vízbe fulladt, miután kimentettem, negyed órát pihent a vállamon. Utána rohant vissza a vízbe.

A szeme sem áll jól, látszik, hogy folyton valami csínytevésen töri a fejét. Például: tegnap kiment a kertbe egy plüss Kisvakonddal, majd visszajött, és közölte, hogy: Elment a Kisvakond.

Egy órán át kutattunk a tuják alatt, a szomszédot is megkérdeztük, de semmi. Eltűntette a Kisvakondot.

A legjobban gyömöszölhető gyermekem. Persze egy kis bunyó után nekifutásból, dobbantva ugrik a fejemre, úgy, hogy alig tudom elkapni.

A múlt héten a bölcsiben lebirkózta, Gerivel közösen, a gondozónőt, aki úgy meglepődött, hogy alig bírt talpra állni.

A legnagyobb lelkű gyerek. Ha meglátja, hogy a homokozóban elveszik Geritől a kislapátot, odamegy, szó nélkül kitépi a tettes kezéből, és visszaadja Gerinek. Elég, ha szólsz neki, hogy adja oda a nála lévő tárgyat, már viszi is, hogy Tessék.

Viszont hihetetlenül makacs is tud lenni, és simán lelép úgy, hogy észre se veszed, hova tűnt. Lellén konkrétan elveszett, ahogy aztán az egyik vendéglőben kerüljön elő, amint a tévét nézi.

 Íme a legnagyobb fiam.

Egy bohóc. Manóarcú gyerek, akiről sokáig azt hittem, hogy teljesen rám hasonlít.

Amióta Roli megszületett, azóta tudom, hogy nem így van. Roli hasonlít rám. Vagyis arra, aki két évesen voltam.

Marci képes a saját lábában elesni, és úgy beütni a könyökét, hogy eltörik. Ezért küldtük tavaly judózni, hogy tanuljon meg rendesen esni.

Ezért mostanra remekül tud bukfencezni, persze amikor a saját lábában botlik meg és elesik, ugyanúgy beüti magát.

Szeretném azt hinni, hogy tehetséges valamiben, mint ahogyan minden szülő reménykedik benne szerintem, hogy a gyermeke az új Einstein, Mozart vagy éppen Johnny Depp.

Szóval Marci szerintem az új Da Vinci, remekül rajzol, gyurmázik, épít. Naja, nagymamája kerámikus volt, apja meg grafikus.

Amikor kisebb volt, egész ügyesen rúgta a labdát, azt hittem, hogy majd jókat focizunk a kertben, ha nagyobb lesz, de sajnos nem érdekli annyira a dolog, őrült módon szaladgál körbe-körbe, egész addig, amíg észre nem vesz egy katicát, csigát, vagy éppen egy furcsa alakú falevelet. Akkor megáll, és órákig vizsgálja amit talált.

Alkalmi süket, legalábbis a fülészeten, ahová az óvodából küldtek, megnyugtattak, hogy a hallásával hál' Istennek semmi baj.

Remekül tud magyarázni, bármit megmagyaráz, ebben, azt hiszem, rám ütött.

Néha egyfolytában beszél. Bocsánat. Általában egyfolytában beszél.

Amúgy tündéri gyerek, egy kisangyal, akinél néha elmennek otthonról, olyankor kezelhetetlen ördögfióka. Tud nagyon udvarias lenni, illedelmes, így remekül téveszti meg az embereket.

Anyás gyerek, néha vérlázítóan az, de ha rápirítok, akkor haptákba vágja magát előttem, kár, hogy ezt szinte naponta meg kell tennem, mert hiába szó neki udvariasan, legalább háromszor!, az ember, a füle botját se mozgatja a büdös kölke.

2004.06.09-én született Marci Soma. (Rég volt.)

2007.04.13-án születtek az ikrek: Roland Balázs, Gergő Bence.

Három fiú, égetnivaló gézengúzok: Marci rajzol, épít, vonatozik, Roli egy kis energiabomba, egyfolytában dumál, Geri pedig a kis megfontolt, tökéletes ritmusérzékkel.

Én pedig... kiterülve fekszem a padlón, és rajtam ugrálnak mind a hárman. Egyszerre. Általában.

Amúgy: elvesznek, vitatkoznak, egymást csépelik, be nem áll a szájuk, sírnak, ha kell, ha nem, durcáznak, ütögetnek, dobálnak... amúgy pedig bűbájosak, okosak, értelmesek, viccesek, ügyesek, feltéve ha nem törik el a könyökük (Marci - 2008), nem vágják le az ujjukat a garázskapuval (Marci - 2007), nem kék-zöld a fejük (Roli - állandóan), nem akarnak vízbe fulladni (Roli - 2009) és... najó, Geri nem, ő, ahogy már említettem, megfontolt.

Róluk szól majd ez a blog.