A Nagy Vadász legfőbb ismertetőjele a nyugalom.
Nyugodt marad akkor is, ha épp közvetlen közelről ordít rá egy oroszlán, és akkor is, ha ikertestvére kezéből kell kicsavarnia a poharát.
És nyugodt marad még akkor is, amikor kiapad gumicsónakja alól az afrikai HulaHula tó, és váratlanul kettesben marad ezzel a...
... vérszomjas krokodillal.
De a Nagy Vadászt efféle természeti kilengések nem zökkentik ki megszokott nyugalmából, és rendíthetetlenül ül tovább lélekvesztőjében. Fittyet sem hány csónákjának oldalába kapaszkodó krokodilusra, mert tudja, ha komolyabb támadás indítana a rusnya hüllő, csak előrántaná legfőbb fegyverét, bal kezének hüvelykujját, és azzal végezne az állattal.
A Nagy Vadász azonban nem szokott kapkodni.
Csak ül nyugodtan, gondolataiba merülve, fél szeme azért a krokodilon.
Ül, és várja, hogy jöjjön az áradás, ami feltölti majd a HulaHula tavat, egyik kezével kalapjának díszét morzsolgatja... ne legyenek kétségeink, hogy ezzel a szövettel kábé 5 másodperc alatt tudná megkötözni a krokodilt; bal kezét pedig, a halálos fegyver hüvelykujjal, biztonságba helyezte a szájában.
Hű, de nem szeretnék most a krokodil helyében lenni!
